Nesze!szer

Steiner Kristóf heti útjelzője

2015. március 08.

 

arabherceg.jpg

 

Kérhetnék egy kis komolytalanságot?

Amennyiben az elmúlt napok során kicsit úgy érezted, mintha a gyermeki éned minduntalan felül akar kerekedni a felelősségteljes felnőtt-éneden, sokat nevetgéltél látszólag ok nélkül, és akárhányszor zenét hallasz, táncolni van kedved, ne lepődj meg. Ezen a héten köszöntött be a Purim – az ünnep, amikor mindannyian hatalmas mennyiségű pozitív energiához juthatunk. Sokan csak egy nagy jelmezes buliként gondolnak rá, valójában azonban sokkal mélyebb spirituális jelentősége van: a kabbalisták szerint azzal, hogy jelmezbe bújunk, letéphetjük a hétköznap viselt álarcainkat, és jobb, önzetlenebb, autentikusabb önmagunkká válhatunk. 

A purimi partinak (nagy ivászattal megspékelve) egyetlen célja van: hogy a jókedvünkkel és a “szent részegséggel” elengedjük a minket korlátozó – és gyakran hamis – elképzeléseinket és ideológiáinkat, amelyeket tévesen állítottunk fel magunknak, önmagunkról. Minden egyes nap úgy élünk, hogy a ruházatunktól, a hajunktól, az autónktól, vagy a mobiltelefonunktól várjuk el, hogy körülrajzolják a személyiségünket, és gyakran másokat is ezek alapján kategorizálunk be. Purim napján viszont szándékoltan viccet csinálunk magunkból, és elengedjük ezt a görcsöt. Jelmezben, kissé spiccesen tisztán látjuk: nem attól leszünk többek vagy jobbak másoknál vagy önmagunknál, hogy designer ruhákat, vagy boszi maskarát húzunk fel. Ha saját magunkat, vagy egy ismerőst, esetleg egy celebritást csupán a külsőségek, vagy felszínes benyomások alapján ítélünk meg, valójában csak a jelmezét véleményezzük, nem őt magát.

Purimkor a világ összes Kabbala Központjában ünneplünk, és mielőtt megtámadjuk a bárpultot, elolvassuk Eszter Könyvét a Tórából, amelyben az Amálek nemzetség és az izraeliták háborúskodása elevenedik fel – mindezt mókás jelmezekbe bújva, Haman-táskát, egy autentikus zsidó sütit majszolva, amelyet kizárólag ilyenkor készítenek a cukrászdák és a buzgó nagymamák. Eszter Könyvének spirituális értelmezése szerint Amalek nem egy nemzet, hanem a mindannyiunkban jelen lévő, az életünket gyakran pokollá tévő kétség: “nem vagyok elég jó”, “nem tudom megtenni”, “nem is tudom, ki vagyok valójában”, “megbízhatok –e ebben az emberben?”, “mi lesz, ha tévedek?”, “mi lesz ha csalódok”, és így tovább. A kétségekkel harcolva viszont megbénulunk, és nem jutunk sehová. Legyőzni Amaleket azt jelenti: feltétel nélkül szeretni, és felismerni, hogy mind többek vagyunk, mint aminek tűnünk.

Purimkor mindannyian messze hajítjuk az egónkat, hogy jobb önmagunkká váljunk, az egész világért, és saját magunkért tegyük. Nyuszifület, röfi orrot, tiarát, és matróz pólót felkapni, mulassunk hajnalig, a felhőtlen boldogságot pedig osszuk meg az egész világgal. Rá(nk) fér.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr247250121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása