Szeretem, ha olykor, olykor a sors kibillent a megszokott "csak sodródom az árral", vagy "most épp lehetőségek után kutatok", "à, úgy hiszem, várnom kell még.." és így tovább, címszavas állapotokból.
Amikor sajnáltatom magam és gyártom a kifogásokat, hogy miért nem ragadtam meg, téptem ki a sorskezéből a lehetőséget, vagy, hogy miért nem mentem annak elébe. Egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy az álmaidnak nincs lejárati idejük, bármikor a nyomába eredhetsz. Na, de a pillanatnak van. Az csak egyszer toppan be hozzád. És ha nem vagy résen, s nem kapod el a grabancánál fogva, akkor legbelül mindig is elveszett ember maradsz. Hinned, akarnod kell, hogy képes vagy rá. Máshogy tényleg nem megy. Én például kifejezetten imádom, ha hülyének néznek. Inspirál. Az értetlen tekintetek, lekezelő válaszok. Nemtörődöm magatartás, degradáló hozzáállás. Ha pedig valaki azt érezteti velem, vagy egyenesen a szemembe mondja, hogy valamire nem vagyok képes, esetleg valamire nem vagyok elég jó, azzal pont akkora löketet ad, amivel elfutok a célomig, majd onnan mosolyogva intek be, hogy "Nézd. Ezt is megcsináltam. " Miután senki sem dönthet arról, hogy a képességeinknek milyen korlátai vannak. Azt Te majd eldöntöd, hogy meg tudod-e csinálni, vagy sem. Van-e benned elég kurázsi, vagy a közelében sem jársz a dolognak. De a lehetőség a Tiéd. Azt ne hagyd, hogy bárki is elvegye a kezedből. Akkor már hagytad, hogy befolyásolja a dolgok végkimenetelét. Helyetted döntött. Amihez senkinek sincs joga. Csak is Te vagy az, aki kitörhet az előítéletekből és mutathatod meg a Téged alábecsülő embereknek, hogy igenis képes vagy rá. Bebizonyítani, hogy a látszat ellenére is hajtod a malmot, akár széllel szemben is. Mindenkit érnek impulzusok a munkahelyén, de igazából máshol is. Neked kell újfent átgondolnod, hogy hagyod-e, hogy irányt vegyen feletted, vagy képes leszel uralkodni rajta. Uralni a negatív behatást, hogy aztán abból pozitív legyen. Olykor iszonyatosan nehéz lesz, de mi másra születtél volna, minthogy minden egyes nap, még ha csak apránként is, de legyőzd a korlátaidat? Győzelemre, nem másra.
A másik pedig. Sosem engedheted meg magadnak azt a "luxust", hogy a méltóságod feladd. Hiszen megfutamodni, a gyengék útját járni a legkönnyebb. Szembenézni a kihívásokkal, leásni a probléma gyökeréig viszont már időt venne igénybe, és azt nem akarod, ugye? A közemberek apró, lélekromboló ügyködéseinek csapdájába könnyű belesétálni. Kimászni onnan azonban már önfegyelmet, erőfeszítést, s ami a legfontosabb: hitet igénylő feladat. Mert mi az, ami igazán számít? Az önmagadba fektetett, tiszta, igaz hit. A pillanat, amikor eldöntöd, hogy képes vagy béklyók nélkül élni. Amikor végre vállalod önmagad, s ha kell egyedül jársz az úton. Büszkén, felszegett állal. Mert bár a bajok csőstül jönnek majd. Százával, ezrével. Minden napra jut majd egy kis csomag. És igen. Neked kell kibontanod őket. S hogy miért mindig Te? Emlékezz: aki könnyebben hágja át az akadályokat, az mindig többet kap belőlük. Aki képes a kis falakat átugrani, végül eljut az óceánig. Aki pedig képes önmagát jobb belátásra bírni, bármit elérhet.
Minden kudarc jutalom, s egyben a legnagyobb ajándék is. A siker összetevőit többféleképpen határozhatjuk meg. Szükségeltetik hozzá többek között nagy adag önbizalom, odaadás, valamint alázat. Hogy történjék bármi Te nap, mint nap teszed, amit tenned kell, akkor is, mikor úgy érzed, hogy senki sem lát. Mert hidd el, lát. Látják az erőfeszítésed, s mikor elesel, kezet nyújtanak és átvezetnek Téged egy újabb dimenzióba. Oda, ahol az erős katonák már nem csak önmagukért szállnak harcba, nem küzdenek kishitűséggel, épp ellenkezőleg. Összefognak egy nemesebb célért, ami már általuk valósul meg.
Nesze!Bogi
