Az egyik legnehezebb az életben az, hogy te nem fejlődhetsz más helyett. Te látod, mit kéne a másiknak csinálnia, mit kéne felismernie, merre kellene indulnia, de ő nem érti, nem érzi. Elmondhatod, rámutathatsz, de ez az ő ugrása, az ő lépése, az ő fejlődése. Lenne. És ez a lenne olykor bitang idegesítő tud lenni. Toporzékolnál, sikítoznál, de azt se hallaná meg az illető. És nem érted.

Pedig egy ilyen helyzettel semmi mást nem tehetsz, mint azt, hogy elfogadod. Ez az ő karmája, az ő köre. Te a saját boldogságodért vagy felelős.  De azért nagyon.