Boldogság, (tényleg) gyere haza!
Jesszusom, ma 300 kalóriával többet ettem a megengedettnél. Uram Isten, egy hete nem mostam, és hegyekben áll a szennyes. Nem volt rossz a görögországi nyaralás, de milyen csodás lenne jachttal a Maldív-szigeteken ejtőzni. Oké, hogy szeret a pasim, de miért nem hív fel óránként, hogy erről meggyőzzön. Ha pedig történetesen ezt teszi,
miért nem hagy már nyugiban inkább egy kicsit, mielőtt kiábrándulok belőle.
Ismerős, igaz? Mindegy, mennyire vagyunk boldogok, mindig találunk majd valamit, amin bosszankodhatunk. Az egyik legnagyobb kihívás az életben, hogy megtanuljuk értékelni mindazt, amink van, ahelyett, hogy a hiányosságainkra koncentrálnánk.
Bár a tudomány évszázadokon át külön utakon járt a spiritualitástól, manapság a két ösvény végre kezd összeérni: az orvosok is elismerik, hogy a boldog, kiegyensúlyozott emberek kisebb eséllyel betegszenek meg, mint a boldogtalanok. A Kabbala Központban – ahol a test és a lélek viszonya a tanulmányaink alapját képezi – azt tanuljuk: az immunrendszer, mely egészségünk fő őre, része annak a nagyobb rendszernek, mely egyben fő táplálója is a boldogságnak és az egyensúlynak. A boldog emberek elégedettek önmagukkal és a helyzetükkel, mert a bennük élő végtelen szeretethez kapcsolódnak és ezt képesek mással is megosztani.
Karen Berg, a Központ spirituális igazgatója azt szokta mondani, hogy a féltékenység, irigység, rosszindulatú pletykálkodás, bosszú és gyűlölet egyenes útként vezetnek a boldogtalansághoz, amely végül magányba torkollik. Mikor féltékenyek, irigyek, bosszúszomjasak vagyunk, gyakorlatilag állandóan keresünk valamit, ami hiányzik nekünk. “Minden alkalommal, mikor átengedjük magunkat ennek az érzésnek, egy lyukat ütünk a személyes ózon-pajzsunkon, melynek védenie kéne minket. Bizonyos idő és elegendő számú lyuk után pedig kibillen az egyensúly testünkben, lelkünkben és elménkben is.” – mondja Karen.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ha igazán spirituálisak akarunk lenni, sosem lehetünk féltékenyek, vagy boldogtalanok. A kabbalisták sem a nap 24 órájában a fellegek felett lebegő emberek: mindannyiunkat meglep és elborít időről időre a boldogtalanság, hiszen emberek vagyunk és nem angyalok. Karen szerint a fontos az, hogy mit kezdünk ezekkel a minket lerohanó érzésekkel és gondolatokkal. Hagyjuk hogy átvegyék fölöttünk az uralmat? Vagy inkább azon dolgozunk, hogy megváltoztassuk őket mondván: „Látni akarom a minden emberi lényben megbúvó isteni Fényt.”
Fényes hetet mindenkinek!
www.facebook.com/
www.facebook.com/
