Nesze!szer

Steiner Kristóf heti útjelzője

2013. június 23.

madonna régi.jpg

"Kinőttem már a rajongásból."

...mondjuk, amikor tinik próbálnak meggyőzni minket a One Direction korszakalkotó munkásságáról. Ma már fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva, mint mikor még Backstreet Boys, New Kids On The Block, vagy Madonna képeket vagdossunk ki a német Bravoból: számlákat rendszerezünk poszterek ragasztgatása helyett, dalszövegek helyett pedig teendők listáját próbáljuk memorizálni. De tudjuk valójában, kik ezek a kis srácok, akiket leginkább azért ignorálunk, mert mi felnőttek vagyunk, ők meg kölykök? Emlékszem, nekem anno egyenesen titkolnom kellett, hogy Natalia "Vad angyal" Oreiro koncertre megyek, mert az én korosztályom akkoriban már Kispálra pörgött.

A társadalom egyenesen azt érezteti velünk, hogy felnőttként rajongani már-már "ciki" számba megy. Lássuk be, amikor kamaszként megszabadultunk a falainkat borító újságkivágásoktól és plakátoktól, tulajdonképpen azért tettük, mert úgy éreztük: ennek már eljött az ideje. Ahogy anno magunk mögött hagytuk a pelust, a cumit, a rajongást is "le kell adnunk" a felnőtté válás során. Hasonló a helyzet a játszótérrel is: én tisztán emlékszem rá, amikor az édesanyám egyszer azt mondta nekem: "Biztos, hogy a játszótérre akarsz menni? Nem vagy már nagy ahhoz?", és felajánlotta, hogy inkább menjek vele a csillaghegyi "Jééé! Diszkont"-ba bevásárolni. Én pedig egyáltalán nem akartam ugyan azzal tölteni az időt, hogy azt számolgassuk, melyik kecsap kerül kevesebbe 100 grammonként, de azt mondtam magamnak: hát jó, ha ez következik, ám legyen. Hamarosan meg se fordult a fejemben, hogy játszótérre menjünk, viszont büszkeséggel töltött el, hogy képes vagyok akár egyedül is bevásárolni. Betörtem.

Duck Tales 1.jpg



Ezzel együtt későn érő típus vagyok: leplezetlenül rajongok a Disney filmekért, simán csatakoztam a hetedikesek Spice Girls mániájához, amikor én már épp gimnazista voltam, és egy középiskolai farsangon Álarcos Férfinek öltöztem Sailor Moon - Varázslatos álmok című anime sorozatból. Meg persze ott van az a tény is, hogy a mai napig napra pontosan követem, mi a helyzet Madonnával - miféle eseményen járt, mit viselt, mit posztolt Instagramon és Facebookon, és persze milyen projekten dolgozik éppen, amit lázasan várhatok. Instant boldogsággaltöltenek el az olyan titkos információk, mint hogy a zseniális fotós, Steven Klein és Madonna közös projekten dolgoznak, és tulajdonképpen nincs olyan rosszkedv, amiből ne rángatna ki az "Open Your Heart", vagy az "Express Yourself". Nem szégyellem, hogy rajongó vagyok, mi több büszke vagyok rá. Bizonyos dolgokat leadtam út közben - már nem toporzékolok, ha nem kapok light kólát azonnal, és azt is beláttam, hogy nem kell mindenhová magammal vinnem Amand nevű plüssnyulamat... igaz, azért hosszabb utazásokra még ma is velem tart.

A rajongás nem más, mint egy kis esszencia a gyermeki lelkesedésből, amelynek energiájához felnőttként oly nehéz kapcsolódni. A lelkesedés, és az, hogy képesek vagyunk izgatottá válni hétköznapi helyzetekben, rendkívül nagy ajándék. A Kabbala Központban azt tanuljuk: ha képesek vagyunk megőrizni a lelkesedésünket, azzal képesek vagyunk kapcsolódni a Fényhez. Bármily paradox: lelkesedés nélkül a lehetetlent lehetségessé tenni lehetetlen. Ahogy Yehuda Berg írja: "A lelkesedés olyan energia, amelynek segítségével bármit a beteljesedés forrásává alakíthatunk át." Vigyázzunk azokra a hétköznapi csodákra, amelyek felébresztik a lelkesedésünket. Legyen szó kaktuszgyűjteményről, Leo DiCaprio ereklyékről, elásott Tokio Hotel poszterekről, vagy cicás matricákról, nem szabad a rajongásunk tárgyai ellen fordulnunk csak azért, mert mások ezt várják el tőlünk.

Gyermeki lelkesedéssel, rajongással teli hetet mindenkinek.


steinerkristof.com

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr535374717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nillus 2013.06.24. 22:54:37

Kedves Kristóf!

Köszönöm ezt a heti útjelzőt!:) Imádom! :D
Annyira elevenembe talált, mert eszembe jutott egy történet. Tavaly a volt munkahelyemen totál elmebetegnek néztek a kollégák, mikor plafonig ugrottam a hírtől, hogy Kásás Tamás újra válogatott. Történt ugyan is azon a borongós decemberi napon, hogy ahogy mondani szokták minden összejött. Baromira a lelkembe gázolt az egyik közeli barátom, a legstresszesebb időszakot cipeltem a hátamon a munkahelyen stb. stb. és egy délutáni bőgés után ahogy bekapcsoltam a gépet ott villogott a Facebookon a hír! Nekem akkor, ez volt a karácsonyi ajándék, hiszen tinikorom bálványa volt, a szülői házban a szobám falán - anyukám bánatára - még mindig kint vannak a képek,cikkek...jó volt újra gyermeki módon örülni és ez erőt adott ahhoz is, hogy az akkor futó projektet simán végigvigyem! :)
Most így a cikket olvasva ez a jó kedv megint előjött és Köszönöm! :)
süti beállítások módosítása