Vetted az üzenetet?
Talán őrültségnek hangzik, de én - akármi történik is körülöttem, folyton jeleket vélek felfedezni, amelyeket meg kell fejtenem. Őszintén hiszek benne, hogy az Univerzum, Isten, vagy egyszerűen csak a legbensőbb, tiszta énünk folyamatosan üzeneteket küld nekünk, a legváratlanabb formákban. Egy "véletlenül" elénk került újságcikkben, egy idegen szájából, aki megszólít minket az utcán, egy megérzés, vagy egy álom álruhájában, vagy akár egyszerűen csak egy dalon keresztül, ami a rádióból dübörög.
Hát, efféle jelet kaptam magam is, amikor a napokban ismét felhangzott a légiriadót jelző sziréna Tel Aviv városában. És bár ezúttal "csupán" gyakorlatról volt szó, mivel tévém nincs, nem tudtam a teszt-riadóról. Ahogy az elő vagyon írva, már hónom alá is kaptam a kutyákat, és iszkoltunk a lépcsőház fordulójába, az ajtófélfa alá - ez a szabály olyan házakban, ahol nincs kiépített óvóhely. Fél évvel ezelőtt, amikor élesben éltük át a légiriadót, sőt, a robbanást is hallottuk, ahogy a rakéta a tengerbe zuhant, minden porcikámban remegtem, és bár igyekeztem higgadt maradni, a félelem másodpercek alatt elhatalmasodott rajtam. Éppen ezért most haladéktalanul szükségem volt egy mantrára, egy mottóra, vagy egy mondókára - bármire, amivel távol tarthatom magamtól a pánikot. És ekkor megtörtént a csoda: ahelyett ugyanis, hogy tovább mérlegeltem volna a lehetséges tragédiákat, valami egészen fura, mondhatni nevetséges dolog jutott eszembe...
A sziréna bömbölése kísértetiesen emlékeztetett egy dalra, ám valahogy sehogyan sem akaródzott eszembe jutnia, melyikre. Akárhogy is, az agyam túráztatása ezen a látszólag cseppet sem fontos kérdésen pont elég volt ahhoz, hogy eltetrelje a figyelmemet a félelemről. Mire letelt a tíz perc, amelyet légiriadó után kötelező a lépcsőházban töltenünk, már ott motoszkált a fejemben a megoldás... azt hiszem, egy Britney számról van szó! A lakásba visszatérve lázasan rávetettem magam a YouTube-ra, és néhány félresikerült találgatás után meg is volt a megoldás: "Womanizer!".
A dal intrójában ott sírt a sziréna, én pedig máris bizonyos voltam benne, hogy a dalszöveg valamiféle rejtett jelet hordoz - még akkor is, ha a Britney szövegek, lássuk be, általában nem emelkednek Björki magasságokba. Nem kellett sokáig keresgélnem, mire rátaláltam a nekem szánt sorokra: "Lollipop, you must mistake me, you're the sucker to think that I would be a victim - not another! Say it, play it how you want it, but no way, I'm never gonna fall for you, never you, baby!", azaz szabad fordításban: "Nagyot tévedsz, ha azt hiszed, hogy én leszek a következő áldozatod - nem állok be a sorba! Mondhatsz bármit, játszhatod az agyad, de esélyed sincs nálam - neked soha, bébi."
Szélesen vigyorogtam... elképesztő, hogy a világ egyik legijesztőbb hangja mától fogva mindig eszembe juttatja majd ezeket a sorokat. Ha megkörnyékezne az a sunyi, ravasz ellenségem, a Mr. Félelem, aki rabul ejt és megbénít, simán a képébe vághatom majd: rajtam ugyan biztosan nem fogsz ki! Ám azt is tudtam, hogy ahhoz, hogy "meghalljam" ezt azüzenetet, egy légiriadóra volt szükség. Hosszú-hosszú percekre, amikor nem beszéltem senkihez, nem lógtam a Facebookon, és nem foglaltam le az agyamat az aznapra tervezett ügyes-bajos teendőimmel. Egyszerűen csak csendben voltam. Kabbalatanárom, Yehuda Berg szerint ahhoz, hogy meghalljuk, mit üzen nekünk az Univerzum, kevesebbet kell beszélnünk, és többet meghallanunk. Ezen a héten bízz a megérzéseidben - még akkor is, ha a legbanálisabb forrásból érkeznek hozzád a jelek. Mit üzennek neked?
Fényes hetet mindenkinek.
