Nesze!szer

Steiner Kristóf heti útjelzője

2013. május 26.

magányos kutya.jpg

Mr. Magány, a legrosszabb jóbarátunk

Valamilyen mélységig mindannyian ismerjük a magányosságot. És amennyire ismerjük, annyi elég is belőle... nem egy kellemes érzés. Bevallom, nekem elég rágondolnom, hogy milyen is, amikor úgy tűnik, senki sincs mellettem... és már könnybe is lábad a szemem.

Például magányos éjszakákon, amikor a párom ügyeletes a gyermekosztályon. Egyedül a tengerparton, azon merengve, milyen csodálatos lenne, ha itt lennének a Budapesten, Berlinben, Londonban, New Yorkban, vagy épp Madridban élő barátaim. A magány elképesztő méreteket tud ölteni, amikor beengedjük a fejünkbe, szívünkbe, lelkünkbe. Lépésről lépésre kitölti az egész lényünket, míg végül totál padlóra küld. Ebből a "legyőzött" helyzetből pedig észre sem vesszük, hányan vannak körülöttünk, akikért hálásak lehetünk a sorsnak. Emberek, akiktől tanultunk, akiknek mi mutathattunk meg egy új színt a világból, barátok, akikkel könnyesre nevettük a szemünket. És persze a szülők, akiknek megszámlálhatatlan áldást köszönhetünk - az értékes emberi életünket biztosan.

the wall2.jpg



Akkor miről szól mégis ez a magány dolog? Mi az, ami azt érezteti velünk, hogy senkinek se vagyunk elég jók? A kérdés nem az, hogy "mi", hanem hogy "ki"? Mi magunk. Gondoljunk csak bele őszintén, hányszor fordult elő, hogy valaki közeledni próbált felénk - egy kedvesen illuminált srác egy buliban, egy kolléganő, aki megpróbált "haverkodni", de valahogy nem volt kedvünk hozzá, vagy egy régi barát, akire megharagudtunk. Mindannyian mesterien építünk falakat magunk köré, miközben arról panaszkodunk magunknak, hogy magányosak vagyunk. Pedig elég lenne egy kicsit alább adni a büszkeségünkből és az ítélkezésből ahhoz, hogy több embert tudhassunk barátunknak. Akinek nyitott a szíve, az ugyanis sosem magányos.

A napokban láttam egy dokumentumfilmet, amely Afrika egyik utolsó vadonélő oroszlánhölgyének életét mutatta be, aki történetesen tök egyedül él. Nem, hogy falka, vagy egy oroszlánsrác, de még egy másik oroszlánlány sincs a közelében. Nos, ez a hölgy úgy megelégelte a magányosságot, hogy elkezdett haverkodni fajtájának ősi ellenségeivel, a hiénákkal. Minden alkalommal, amikor elejtett egy vadat, és ő már jól lakott, átadta a maradékot önszántából a "viszketegen vihogó dögevőknek", ahogy azt Zazu mondta az Oroszlánkirályban.

Ami azonban még ennél is megdöbbentőbb volt: a magányos oroszlánhölgy annyira eltökélte, hogy fittyet hány a táplálékláncra és vadállati ösztöneire, hogy elkezdett éjszakánként a dokumentumfilmesek táborába járni, sőt, időnként a terepjárójukba is bekucorodott. Amikor pedig a filmesek nem vettek róla tudomást, rossz cicaként szétkaparta a kárpitot. Rendszeresen tartózkodott kevesebb, mint öt méterre az emberektől, pedig kétlem, hogy több közös volt benne és a forgatócsoportban, mint bennünk, és azokban a "majdnem barátokban", akiket visszautasítottunk azon a  címen, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Mi az, ha nem élő bizonyítéka annak, hogy bárki képes lerombolni a magányosság falait?

A magány tulajdonképpen nem más, mint egy "pót-barát", akihez annyira hozzászokunk az évek során, hogy végül nem is akaródzik felcserélni hús-vér, érző barátokra. Ám amint felismerjük mindezt, azonnal képesek leszünk rá, hogy meghozzuk a döntést: készen állunk -e elengedni a magány, a szomorúság, és a kirekesztettség érzésének képzeletbeli kezét. Ha pedig felismerjük, milyen sokan szenvednek az egyedülléttől - rajtunk kívül -, már csak azért is megéri nyitottabbnak lenni, hogyvalaki másnak szerezzünk egy-egy kellemes percet. Bármikor megajándékozhatunk valakit azokkal az érzésekkel, amelyekért mindannyian sóvárgunk nap mint nap.

Az összetartozás, a barátság, a szeretet és a gondoskodás érzésével.

Fényes hetet mindenkinek!

steinerkristof.com

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr125319051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása