Nesze!szer

Kapunyitási pánikolsz?

2013. május 03.

kapunyitás.jpg

A kapuzárási pánikról már mindannyian hallottunk. Ezer és egy film készült a témával kapcsolatban. Az 50-es évei felé járó férfi elhagyja a feleségét egy a lányával majd egy korú nő miatt. Felmond a munkahelyén, mert hirtelen fullasztónak érzi a közeget és nem leli már benne örömét. Stílust vált, új hobbik után néz, változásra vágyik. Az addig értelmet adó dolgok egyszer csak értelmüket vesztik, életüket céltalannak érzik, ezáltal depresszióssáválhatnak. Van, aki könnyedén túljut a krízishelyzeten, míg mások nem tudnak megbirkózni egyedül a problémával. Pszichológusok, pszichiáterek a témával kapcsolatos nyilatkozatainak, illetve az ezekhez köthető cikkeknek, műsoroknak hála egyre inkább elfogadott a súlyossá váló esetekben egy hozzáértő segítségét kérni.

Mostanság azonban egy új fogalom is feltűnt a köztudatban. Kapunyitási pánik. Ismerősen cseng? Ha nem, akkor segítek egy picit. Ez egy olyan betegség, állapot, ki hogyan nevezi, ami a huszonéves fiatalokat érinti. Elkezdünk egy iskolát, félbehagyjuk, egy másikat is elkezdünk, otthagyjuk, jelentkezünk OKJ-s képzésre, nem tetszik, inkább elkezdünk dolgozni itt, majd amott. Mit is akarunk? Nem tudjuk. Munkavállalás, önálló élet, családalapítás. A felnőtt élet részei. Igen ám, de mi még mindig nem tudjuk mihez is szeretnénk kezdeni, és baromira félünk, szorongunk, bizonytalanok vagyunk. Amit tanultam vajon abban szeretnék dolgozni? Egyáltalán milyen munka lenne kedvemre való? Nincs még komoly kapcsolatom, azt se tudom mi fán terem… Lesz így egyáltalán családom? És akkor mostantól én vagyok a felelős az egész életemért? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak ilyenkor a fejünkben, kaotikus állapotokat előidézve elménkben. Bizony nehéz úrrá lenni a káoszon. Annyi lehetőségünk van a mai világban, annyi úton haladhatunk. A bőség zavar miatt nehéz a választás, mert mindeközben szeretnénk jól dönteni. Mit takar az esetben a jó? Nekünk jó, vagy a családunknak, a társadalmi nyomásnak kedvező? Megfelelési kényszerből valami mellett letenni a voksunkat bizonyosan nem a boldog, kiegyensúlyozott élethez vezető út. Harc önmagunkkal, másokkal. Megtalálni azt, amire vágyunk egy folyamat része. Van, aki már a csattogós lepke tologatása közben is tudta, hogy orvos akar lenni, vagy énekesnő, tűzoltó. Ám a legtöbbünknek annyi álma, elképzelése volt már, mint égen a csillag. Lehet, hogy már körvonalazódtak a dolgok a jövőnkre nézve, de az is megeshet, hogy fogalmunk sincs mihez kezdjünk. Próbálunk egyedül úrrá lenni a helyzeten. Van, akinek sikerül is, ők kudarcok, ballépések sora után megtalálják az útjukat. Ám vannak, akiket egyszerűen maga alá temet a bizonytalanság, a félelem, és ez tényleges pánikot idéz elő. Fulladoznak, szorít a mellkasuk, úgy érzik megőrülnek. Ilyen esetekben már szakemberre van szükség, aki segít túljutni a nehézségeken. Ne féljünk segítséget kérni, ha nem találjuk egyedül a kiutat! Egyre több fiatalt érint ez a probléma és erre már a média is felfigyelt.

Májusban egy 2 napos konferencia és állásbörze is lesz a témával kapcsolatban, ahol előadások sora várja az érdeklődöket. Neves szakemberek nyújtanak segítő jobbot nekünk, hogy kicsit közelebb kerülhessünk önmagunkhoz, vágyainkhoz. Jó tudni, hogy nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel. Ha úgy érzed valamennyire igazak rád a fent említettek, akkor az alábbi linken bővebben olvashatsz a témáról, illetve a konferenciáról ITT. Jövő héten találkozunk!

Nesze!BettyBoo

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr145263391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása