Rabok legyünk, vagy boldogok?

Nem kétséges, hogy csodák csak akkor történnek amikor az ár ellen úszunk. Emlékszel még, amikor néhány hónapja Malaláról írtam, a szabadságharcos kislányról, akit fejbelőtt a Taliban?  Ez a bátor és erős fiatal nő ezen a héten visszatért az iskolapadba – gyógyultan, és tovább folytatja a küzdelmet a pakisztáni lányok és asszonyok egyenjogúságáért. Mi ez, ha nem igazi csoda?

A Vörös-tenger szétválasztása is egy ilyen csoda volt. Mindannyiunknak van egy Vörös-tengere, és mindannyian átélhetünk csodákat, ha hiszünk bennük. A Kabbala Központban azonban azt tanuljuk, hogy a hit önmagában nem elég: nekünk kell megvalósítanunk a csodákat. A Pészah ünnepe, amely szembesít minket azokkal a dolgokkal, amelyet rabságban tartanak minket, hétfőn köszönt be. Persze nem szó szerinti rabszolgaságról van szó, hanem az olyan jellemvonásainkról, amelyek elválasztanak minket a szabad akaratunktól. “Egó, harag, mások hibáztatása, a függőségek, vagy csak egyszerűen a tévé folyamatos bámulása - ezek mind-mind a rabláncaink egy-egy fajtái. Rabok vagyunk minden alkalommal, mikor kapunk valamit, de nem dolgoztunk meg a saját boldogságunkért.” - írja Yehuda Berg az ünnepek spirituális jelentéséről szóló könyvében. Az azonnali iboldogság hajhászása az emberi természetünk része, ugyanakkor ez a minket rabságban tartó indák gyökere is.

Kedvenc blogomon, a Simple Light-on olvastam: “Az évnek ebben a szakaszában sokan találjuk magunkat valamilyen tavaszi nagytakarítás kellős közepén. Azoknak például, akik a Pészáhra készülnek, a nagytakarítás az ünnepi előkészületek fontos része, amikor a legkisebb kenyérmorzsát is kitakarítjuk. Fontos azonban, hogy a Pészah nem egy vallásos ünnep. Sokkal inkább egy spirituális ablak, amelyen keresztül egy magasabb lelki szintet érhetünk el, függetlenül a vallásunktól. Ezért, éppen úgy, ahogy az asztrológiai hónapok befolyásolnak minket a csillagjegyünktől függetlenül, úgy mindannyiunkra hatással lehet a Pészah, akár tartjuk ezt az ünnepet, akár nem.” – írja Karen.  Hozzáteszi: “Szóval akkor miröl is szól ez a takarítás? Az életben sokan szeretnénk felszabadulni az olyan kihívások súlya alól, mint a párkapcsolati nehézségek, anyagi gondok, vagy az egészségünk miatti aggadalom. Ezen kívül szeretnénk szabadon hinni amiben csak akarunk és úgy élni, ahogy akarunk. Ahhoz, hogy megtaláljuk ezt a szabadságot, magunkba kell néznünk és megtalálni azokat a dolgokat, amin változtatnunk kell – az egonk, a haragunk, vagy a negativ érzelmeink. A takarítás valójában erről szól. Kitakarítjuk önmagunkból a bizonytalanságot, a félelmeinket, saját korlátozott és beszűkült gondolkodásmódunkat.”

Pészahkor a Vörös-tenger kettéválasztásáról emlékezünk meg, ám ez – mint a Biblia összes története elsősorban egy kódolt üzenet mindannyiunk számára. Mielőtt az egyiptomi sereg elérte volna az izraelitákat, könyörögni kezdtek Istenhez, aki így felelt: "Ugorjatok a vízbe." Ők így tettek, ezt követően a habok kettéváltak, és az izraeliták szabadok voltak. A kabbala szerint azonban nem Isten választotta ketté a tengert, hanem az emberek. “Mielőtt az ima ‘működni’ kezdett volna, össze kellett szedniük a bátorságukat, és életüket kockáztatva a vízbe kellett vetniük magukat, tudván, hogy a dolog csak is jól végződhet. Viszont egyetlencsepp sem indult meg, amíg nem voltak nyakig a vízben. Amikor a vízszint elérte az orrukat, ők továbbra is bizonyosak voltak az erejükben, a víz ekkor vált ketté előttük, utat engedve nekik a szabadság felé.” – írja Yehuda Berg. Valahogy így kellene nekünk is kordában tartanunk a kétségeinket, és teljes bizonyossággal haladnunk előre.

A Kos havában vagyunk, amely a szabadságot jelképezi. Gondolj az életed egy olyan területére, ahol át kell törnöd a gátakat, és szabad akarsz lenni. Hétfőn, Pészah éjszakáján pedig meditálj azon, hogy megerősítsd magadban a bizonyosságot, amellyel kettéválaszthatod a saját személyes Vörös-tengeredet, és lerázhatod a rabláncaidat.

Fényes hetet!

www.steinerkristof.com

www.facebook.com/kabbalahungary

(kép: pinterest)