Egy orvosi rendelőben történt...

Reggel zsúfolt volt a rendelőben, 8:30 körül Amikor bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kertem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül percenként az órájára néz. Időközben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó.

A seb nem tűnt olyan súlyosnak ... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az Idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer-kóros felesége 7 éve él az Idősek otthonában. Gondolva, hogy egy feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét. de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel ... Akkor csodálkozva Megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő."

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, Miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget ... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: "Ez a szerelem!?

(kép: pinterest)