‘Nem taktikázom, az igazságot írom le minden alkalommal’
Steiner Kristóf legutóbbi könyvében, a Hajónaplók címűben arról mesél, milyen nehéz időszakot éltek meg szerelmével, Matannak, amikor kiderült, hogy megcsalta őt. A szakítópróba naplóírásra sarkallta, amely segített neki tisztán látnia, és helyes döntést hoznia kettejük jövőjéről.
- Nem gondolkodtál még el azon, hogy lehet azért sodor Téged mindig különleges helyzetekbe a sors, hogy legyen sztorid a következő cikkedhez, könyvedhez?
- Azt tanultam a kabbalától, hogy nagyon sok jel vesz minket körül nap, mint nap. Az egónk az egyetlen akadálya annak, hogy ezekkel élni is tudjunk. El kell csitítani a zajokat a fejünkben ahhoz, hogy élni tudjunk az élet adta jelekkel. Én egy egoista ember vagyok, komoly történelmem van arról, hogyan vitt sokszor az egóm rossz irányba. A gimnáziumban kegyetlen gyerek voltam, sokszor bántottam a társaimat, megbízhatatlan voltam. Őszintén hiszem azt, hogy sokuk személyiségét én is befolyásoltam az akkori viselkedésemmel. Nagyon sokat tanultam az akkori hibáimból, azóta figyelek a jelekre, egy térképnek használom őket, és tudom, hogy a módszer működőképes, mert azóta sokkal kevesebbet tévedek az életben.
- Velejéig őszintén mesélsz a szerelmedről, megcsalásról, homoszexualitásról előző, és most megjelent könyvedben is. Nem féltél az elején, hogy az emberek kritikusan fogják fogadni ezeket a történeteket?
- Az őszinteségért az első perctől nyitottságot kaptam az olvasóktól. Ez azért lehet, mert soha nem mérlegeltem, mit kellene leírnom, és mit nem, nem ködösítettem, nem taktikáztam. Persze, nem mindig volt ez így. Amikor még a televíziónak dolgoztam, a gyakran a sajtóosztály szűrte ki, mi mehet ki a médiába, kicsit torz képet kaptak rólam ezáltal az újságokból az emberek, mivel csak egy részét ismerték Kristófból, nem a teljes valóságot. Ma már senki nem mondja meg, mit írhatok le, mit mondhatok el. Vannak, akik felháborítónak tartják a könyveimet, de csak azért, mert két férfi szerelméről szól. Ha egy hetero pár sztorija lenne, nem lenne semmi baj vele.
- Azt már tudjuk, Te hogyan találod meg a válaszaidat, hogyan vezeted le a szomorúságod, de mi van Matannal? Neki mi segített akkor, amikor a kapcsolatotok válságba került?
- Amikor Matan bevallotta, hogy megcsalt engem, és rádöbbent, mekkora hibát követett el, az ő módszere az volt, hogy megpróbált a lehető legjobb önmaga lenni. Amikor gonosz is voltam vele, és nem foglalkoztam az erőfeszítéseivel, akkor is a legnagyobb türelemmel tűrte azt. Gyertyafényes vacsorával várt, amikor a történtek
után először mentem vissza a közös lakásunkba. A vacsorák azóta is rendszeresek. A barátaink szerint is sokkal meghittebb lett a viszonyunk azóta. Neki nehezebb volt megszoknia, hogy itthon közismert figura vagyok. Évekkel ezelőtt minden rendezvény után veszekedtünk, mert nem tudta elviselni, hogy fotóznak minket, hogy őt is egy celebnek tekintik. Ő itthon a sztorijaim miatt egy Szex és New York-beli Mr. Big lett, akit megállítottak az utcán, és mondták neki, hogy ne bántson engem, szeressük egymást. Mára ezt már sikerült feldolgoznia, és minden interjúmra, szereplésemre elkísér, hogy együtt legyünk. Nagy megkönnyebbülés neki, hogy nincsenek titkok a közönségem előtt sem, semmilyen hazugság nem létezik a házasságunkban.
- Előfordul, hogy képtelen vagy írni, bármennyire is szükséged lenne rá?
- Egyre ritkábban. Régen előfordult, hogy hat órán keresztül ültem a laptopom előtt, mégsem írtam egy betűt sem. Ha határidős cikkről van szó, tudom, hogy időben el fog készülni, mert nem tehetem meg a szerkesztővel, hogy cserben hagyom. Van az a mondás, hogy nem akkor hagyom abba a munkát, ha fáradt vagyok, hanem amikor elkészültem vele. Minden napomnak van egy rutinja. Néhány héttel ezelőtt hosszú órákon át kellett feküdnöm, mert tetoválták a mellkasomat, este úgy éreztem, hasztalan volt a napom, muszáj csinálnom valamit. Éjszaka még zsemlét sütöttem, megírtam két cikket, kitakarítottam a lakást.
- Tel-Avivban laktok Matannal, de tavaly még azt mondtad nekem, hogy New York a következő cél. Mikor költöztök?
- Nagyon szeretnék odaköltözni egy időre, de nem feltétlenül most. Tudom, hogy meg fog történni egyszer. Matan orvos, éppen szakosodik, Tel-Avivba köti a munkája, így hozzá alkalmazkodom. Nem nagy áldozat, mivel imádok ott élni. Egyikünk sem tudja még, mi lesz három-négy év múlva, nem vagyunk nagy tervezők. Mindig kell új csúcsokat megmászni, New York-ban lehet egy szemesztert egyetemistaként fogok tölteni, interjúkat fogok készíteni, új könyvet írok majd. New York örök ábránd, amiről nem vagyok hajlandó lemondani.
Nesze!Livi
