Nincs annál csodálatosabb, mit mikor tudod, hogy van valakid, akire számíthatsz. Egy barátnő, aki nélkül életed nagy döntéseinek meghozása már-már illegális. Egy rokon, aki mindig rávilágít arra, hogy az éremnek van másik oldala is. Vagy épp egy terapeuta, egy sámán, egy gyógyító, aki mindig tudja, mit kell mondania ahhoz, hogy ismét egyensúlyba kerülj. De mi történik akkor, ha ezek az emberek épp a krízishelyzetekben válnak elérhetetlenné? Sőt, felejtsük is el az embereket, és gondoljunk a biztos menedéket nyújtó szokásainkra, helyszínekre, amelyekmindig megnyugtatnak minket, vagy tárgyakra, amelyek nélkül elképzelhetetlen az életünk. Mi történik velünk akkor, ha egy rémálmokkal súlytott éjszaka után üresen vár ránk a kávésdoboz, ha a kedvenc bárunkból virágüzlet lesz, vagy ha a szeretett medálunkat, amelyhez oly sok emlék kötődik véletlenul a lefolyóba ejtettük? Elmondom, mi történik: pánik.

Ezekben a helyzetekben minden fény és boldogság, amely beragyogta a korábbi napjainkat, egyszeriben eltűnik, jelentéktelenné válik, és képtelenek vagyunk a pozitív dolgokra koncentrálni, hiszen valami „kell”, valamire „szükségünk van”, és ez a valami nem áll rendelkezésre. Lehetetlen volna arra gondolni, hogy a krizishelyzeten túljuthatunk a hiányolt személy/helyzet/tárgy nélkül? Ugyan, dehogy! Hiszen minden helyzetben van valaki, akire számíthatsz: te, saját magad. Ám abban a pillanatban, amikor azt mondod magadban: „a problémáim megoldása kizárólag valaki, vagy valami más lehet, én biztosan nem”, még a lehetőséget is elveszed magadtól, hogy fényt hozz a saját életedbe.

 

 

Ezen a héten mindannyiunk egyéni boldogság-szintjét próbára teszi majd a jojó-effektus. Hihetetlen szellemi és lelki magaslatokon és pokoli mélységeken megy keresztül mindenki, aki nem erősíti meg a saját magába, a benne rejlő isteni szikrába vetett hitét. A Ki Tiszá hete a kabbalisták szerint az egyik legkockázatosabb időszak az évben, az ilyenkor meghozott rossz döntéseink ugyanis generációk sorsát befolyásolhatják. Ebben az időszakban ugyanis mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy sutba vágva a jóság, az igazság és a tisztaság erejét az összes létező energiánkkal negatív érzelmeket tápláljunk,

és hamis bálványokat állítva elhiggyük: csak akkor érhetünk el sikereket, ha másokra támaszkodunk. Az egyik kedvenc spirituális tanítóm, Ruth Rosenberg így fogalmazta meg előadásában a következő napok energiáját: „Azért élünk át annyi magaslatot és mélységet ezen a héten, mert amint rossz döntést hozunk, az erőnk és boldogságunk utolsó cseppjét is elveszi tőlünk az univerzum, és majd akkor kapkuk vissza, ha ismét önmagunk vagyunk.” Ha tehát nem akarod, hogy a következő időszakot büntiben lévő kislányként, az életed legsötétebb sarkában kelljen töltened, emlékezz a hét legfontosabb leckéjére: ha nem kapsz választ az összes kérdésedre, ne türelmetlenkedj, és ne fordulj pótcselekvésekhez. (Csak okosan!)

Fogadd el, hogy a helyzet, amelyet már oly annyira szeretnél magad mögött tudni, még „érésben van”, és ahogy a tavaszi rügyeket, a boldogságot sem lehet sürgetni. Jön az, hidd el, szép tavaszod van és lesz! 

 

(Napi vagy heti inspiráló üzenetek Steiner Kristóftól még ITT)