Egyetlen hátránya van annak, ha az ember egy olyan országban él, ahol örökkön örökké tombol a nyár: könnyedén elfelejti, milyen csodálatos az ősz. Legutóbbi hazalátogatásomkor szerencsére a Margit sziget aranyban és vörösben pompázó fái szíves-örömest emléleztettek a legszínesebb évszak megérkeztére. Hatalmas papírpoharakból szürcsölni a forró kapucsínót egy hűvös reggelen, a nagy rét kellős közepén legalább olyan élvezetes, mint hideg koktélt vedelni egy nyári napon! Ezzel melegítettünk be a mi kis privát wellness-partink előtt, amelytől természetesen mind vártunk valamit… de mit is?
Anna barátnőm az a típus, aki elméletben mindennek örül, de mikor elérkezik a várva várt pillanat, általában elégedetlenségét fejezi ki – őt nem könnyű lenyűgözni. Kinga az ellentéte: igazából még egy vulkán kráterében is képes lenne jól érezni magát, ha a barátai vele vannak. Olívia számára az volt a legfontosabb, hogy – legyen szó szaunáról vagy gyógyvízről – ez a nap csodálatosan selymessé varázsolja a bőrét. Én pedig leginkább csak hátradőlni, és pihenni szerettem volna, mint egy viziló (vagy elefánt) a langyos mocsárban.
Ehhez képest mind a négyen minden speciális igényünket elfeledtük, amikor beléptünk a szálloda wellness központjába, és megpillantottuk a padlótól plafonig érő üvegfalatat, amelyeken át a mesébe illő kis halastó látványa tárult elénk. Gyorsan le is kuporodunk egy ablakmelletti padra, és mintegy negyven percen át cseverésztünk az élet nagy dolgairól. Ekkor döbbentem rá: ha elfogadjuk, hogy létezik „New York state of mind“, akkor bizony valójában a wellness is egy lelkiállapot. Kiszakadva a hétköznapok elmeháborodott rohanásából azonnal képesek voltunk ellazulni – még egy egyszerű padon ülve is. Persze azért átadtuk magunkat a melegvizes medence nyújtotta örömöknek is, hősiesen eltöltöttünk három és fél percet a forró gőzben, sőt, annak ellenére, hogy a szaunázáshoz külön kellett válnunk, hiszen a lányok és a fiúk külön-külön izzadnak a Danubius Hotelben, ide is bekukkantottunk. A „chill out“ délelőttöt pedig egy hibiszkusz teával ünnepeltük meg a wellness központtal szomszédos Kamilla kávéházban. Három órával később mind a négyen feltöltődve, és – Olívia nagy örömére – a hétköznapok rohanásában „elrinocéroszosodott“ bőrünket rózsázs bababőrre cserélve léptünk ki a szálloda kapuján.
„A nagymamám nem volt épp romantikus típus…“ gondoltam magamban gyerekként, amikor sokadik esküvője után azt mondta: ő bizony nem fog egy repülőn nyomorogni két órán át, és bőröndökből öltözködni két héten át. Úgy határozott: nászútját egy egzotikus sziget helyett a Margit szigeten tölti majd, ebben a szállodában. És mivel a nagyi Csillaghegyen lakott, mindössze néhány megállót kellett utaznia a hévvel, hogy megérkezzen a paradicsomba. Emlékszem, meglehetősen furcsának találtam ezt a döntést, ám most – mintegy negyven évvel a nevezetes nászút után – magam is eltöltöttem néhény órát a sziget híres-neves thermal hoteljében, megvilágosodtam. Hiszen mi másra lehet szüksége az embernek az esküvője után (illetve előtt, sőt, akár közben), mint egy forró gyógyfürdőre, egy pezsgőmedencére, egy török fürdőt idéző gőzkamrára, és egy tüzesen izzó szaunára? És bár mi - négy jó barát – nem mézesheteinket, csupán egy szabad hétfőt ünnepeltünk itt, egyet bizton állíthatok: a nagymamám mégiscsak a világ egyik legromantikusabb asszonya volt…
(Köszönet a Danubius Health Spa Resort Margitszigetnek, nézd meg a helyet itt!)
