A gáláns udvarlók, csodaszép ruhák, kontyok láttán számtalanszor mondogattam, rossz korba születtem. Eszembe sem jutottak a fűzők, alsószoknyák, udvari wc-k csodái…
A pasikhoz és boldogsághoz való jogainkat pedig már alig merem forszírozni.
A biztosítékot azonban elődeink szépségápolási szokásai verték ki, de nagyon!
Körbenéztem a fürdőszoba polcain és rájöttem, milyen mákom van, hogy a XXI. században élek és szépítkezem. Ha azt hiszed, pocsék a tükör előtt állni egy-két órát az emberi külsőért, akkor tudd csak meg, milyen sorsa volt ősanyáinknak és Te a szerencse lánya vagy!
Kleopátra szépségéről legendák terjednek és a tejben-vajban fürdés még jól is hangzik, de inkább lemondok a szépségideál státusztól, mintsem naponta lúgkővel mossam fogaimat. Lúgkővel, amit egyébként a ruhák fehérítéséhez használnak.
Milyen kényelmes is a kozmetikus székében, nyugalomban megvárni, míg befesti kifakult szemöldökünket és nem a faszénnel, meg korommal bíbelődni órákon át! Jómagam eléggé hadilábon állok a gyantákkal, de kezdem a világ nyolcadik csodájának tekinteni, ha arra gondolok, szőrmentes életem a perzseléstől függne. Valószínűleg hetente gyújtanám fel magam és a szőr lenne a legkisebb problémám. Ha pedig beleőszültem volna a mindennapos tortúrákba, azt szamárpatából vagy kígyózsírból nyert festékkel orvosolhattam volna. Római asszonyként a szamártejes és epres arcpakolás a Top 10-ben kapna helyet, de a hajra kent ólomvegyület már kevésbé vonzó Akkortájt csipeszek és horzsakövek segítségével váltak meg elődeink a felesleges szőrüktől, ami egy fokkal jobb az egyiptomiak perzselési szokásaitól, de még volt hova fejlődni… A nők már akkor is sminkelték arcukat. Rúzsként olaj és különböző színezékek keverékét alkalmazták, szemfestékként virágporokat, hamut és számos olyan anyagot, amit ma tisztítószerként használunk.
Talán a középkori iszlám asszonyok jártak a legjobban, akik hennával festették hajukat és kezdetleges borotvát is alkalmaztak. Azonban, akiknek csak a ragacsos krémek jutottak már korántsem voltak a szerencse lányai. Az oltatlan meszes keverék arzént is tartalmazott, aminek hatásait talán nem kell részleteznem. A mellékhatásokat enyhítendő rizslisztből készítettek pakolást, amit növények poraiban oldottak fel. Kreativitásuk határtalannak bizonyult, ha a szőrtelenítésről volt szó, hisz már akkoriban sem nézték jó szemmel a szőrös asszonynépet. A legbátrabbak terpentin és szirup keverékével kenték bőrüket, ami gyakorta annak legfelső rétegét is leszedte. A tökéletes mosoly érdekében gyöngyház, faszén és tojáshéj egyvelegét kenték fogsorukra, mármint azon fogaikra, ami nem hullott ki az évek során. Bőrüket a sokszor modern krémek alapját is képező rizsliszttel, árpával, mandulatejjel, halolajjal és sáfránnyal kényeztették. Számomra ez hangzik a legjobban, de azért maradok 2011-ben.
Egy szó, mint száz az előbbiek ismeretében mégiscsak örülök, hogy a második évezred női társadalmát erősítem és nem kell a szőrperzselővel és arzénnal küzdenem a szépségért…
Nesze!Anna
